Májusban volt szerencsénk több mint két hetet Balatonföldváron tölteni. A partról kezdtük meg a horgászatot. A kedvenc csalim a giliszta, de a kishalazáshoz sok csontkukacot is vettünk a helyi horgászboltban. A titkos helyünkön, egy nádas partszakaszon, a ritkásban egy kis tükör alakult ki. Mindig ott kezdünk. Spiccbottal szépen lehet fogni szélhajtó küszt, a nádfelőli oldalon bodorkát és vörösszárnyú keszeget. A kövezés előtt gyakori a sügér. A legbiztosabb fogás mégis a géb, ami szívós halféle, de nem a legjobb csalihal. Meglapul a fenéken és még szúrós, tüskés halfajta is.

Egy jó órás kishalazás után már érdemes volt megszerelni az első rablózó horgászbotot is. Mivel a víz nem túl mély, de kagylós és torzsás, csak egy horgos és tirolifás fenekező összeállítást csaliztunk fel. A ritkás nádas bal oldali sarka elé mintegy két méterrel bedobva, a parttól pedig 15-20 méterre vártuk a ragadozók kapásait.

Közben egy másik botra azért földigiliszta csokor került csaliként, 30 méterre dobva a szintén egyhorgos és végólmos szereléket. A keszegek piszkálódása mellett más nem történt órákon át.

A legbiztatóbb jel eleinte csak az volt, hogy a maráson viszonylag kis területen 7-8 csónakból is faggatták a Balatont a kellemes délutáni időben. Valaminek történnie kell előbb utóbb. A kukacos boton is horog és csali-csere, így már a nádas jobb oldali részére, 20 méterre bedobva is került egy rablózó készség.

Hirtelen megindult a kapásjelző, majd a botot megcsapva már nem volt kérdéses, hogy a hal rácsapott a felkínált csalira. Épp időben, már kezdtünk lankadni, de a szép 2 kilós balin kimerítése mindenkit újból felrázott. Alig telt el ezután fél óra és a jobb oldalon hasonló jelenet játszódott le. Újabb botrezgetős kapás kishalra, újabb szép balin.

így indult a nyitó horgászatunk, ami jókedvre derített mindannyiunkat és megalapozta a szezon eleji lelkesedést is mindenkiben.